És akkor ahogy megígértem folytatom.
Zsolti szakítása után elhatároztam, hogy nélküle is boldog leszek, bármiáron.
Akkor ismerkedtem meg Tomival. 4 évvel volt idősebb nálam. Nem mondanám, hogy szeelem volt első látásra, de jól megértettük egymást, jókat beszélgettünk. Nem volt az a görög isten típúsú pasi, de azért én kedveltem. A kapcsolat elején szinte naponta találkoztunk; elmentünk sétálni, moziba, vagy csak fagyizni. Aztán úgy 4 hónap együttlét után közölte, hogy Ő nem szerelmes belém, jobb lenne ha nem eröltetnénk a dolgot. Persze, hogy kibuktam...kértem, szinte már könyörögtem, hogy ne adja fel, próbáljuk meg...sikerült meggyőznöm, bár tudtam, hogy ez már nem lesz az igazi.
Elkezdett különbféle kitételek szabni, elvárásokat, amiket képtelenség lett volna egyik napról a másikra megvalósítani még akkor is, ha akartam volna őket.
Eltelt pár hónap, még mindig együtt voltunk. Nem nagyon járt el velem sehova. Sőt, ha őszinte akarok lenni akkor szinte nem is voltak közös programjaink, csak nálunk voltunk, mert a drága lusta volt elmenni bárhova is. És ami még jobb, hogy nem sűrűn jött hozzánk, csak én voltam náluk. Na mind1, ez nem is olyan fontos.
Eltelt 3 év és még mindig együtt voltunk. Tervezgettük a közös kövőt; összeköltözés, esküvő, gyerekek. Mindezt persze úgy, hogy Ő még életében nem dolgozott soha, sehol. Mert ahhoz is lusta volt, és hagyta, hogy az anyukája tartsa el :(
Aztán kezdett betelni a pohár. Hiába kértem, könyörögtem még mindig nem tudtam rávenni, hogy bárhova is eljöjjön velem. Talán ha a 4 év alatt(mert végül eddig bírtam) 2x voltunk együtt vhol, akkor lehet sokat mondok.
Elkezdtem ismerkedni, többször megfordult a fejemben a szakítás gondolata, de vártam. Csak tudnám, hogy mire, a csodára?!
Többször leültünk megbeszlni, hogy ez nekem így nem fog menni, próbáljon meg váltotatni különben részemről ennyi...megígérte, pár napig minden szép és jó volt, majd ismét semmi.
Mikor kezdett szorosabbra fűződni a kapcsolatom egy kollégámmal, akkor ezt meg is mondtam Tominak, és szépen tapintatosan a tudtára adtam, hogy akkor pá. Egyáltalán nem érintett rosszul, sőt megkönnyebbülés is volt. Az utóbbi időben, jó 1 évben már szinte csak azért találkoztam Vele, hogy ne legyek egyedül, hogy elmondhassam, "bibibi, nekem van egy 3-4 éves kapcsolatom".
Aztán elmentem nyaralni a családdal 2 hére, ott volt időm gondolkodni mit akarok. És döntöttem; Tomit biztos nem, Sanyival kapcsolatban pedig még túl korai lett volna bármit is nyilatkozni.
Szóval rövideb tömören ennyi egy 4 éves kapcsolat. Nem is értem miben reménykedtem, hiszen én egy pörgős csajszi vagyok, aki gyűlöl otthon lenni.
Jah, merthogy a kollégámat Sanyinak hívják.
Róla majd legközelebb.
